Fejezetek a sztgyv-i DOMJÁN-család történetéből
(vázlat)

• Bevezetés

A Domján-család első ismert családtörténeti összefoglalását Baán Kálmán egykori Vas megyei levéltáros készítette, majd tette közzé 1943-ban. A családtagok is készítettek szűkebb-tágabb környezetre kiterjedő kutatást, akik közül ismereteink szerint, a legátfogóbb, teljességre törekvő adatgyűjtést Domián Árpád, néhai dabasi jegyző végezte a XIX/XX. sz. fordulóján. Sajnos nagy munkájának csak egy (vázlat)töredéke maradt ránk, az utókorra. (L. Baán K. monográfiája /”Magyar családtörténeti szemle”, 1943. évf. VI., VII., VIII. számai/, levéltári dokumentumok, stb., mint tényszerűségek.)
           

• 1.1 A kiinduló pont

A családtörténeti kutatásunk első, irányt-mutató dokumentuma az un. Nova Donatio, 1570 volt. Ebben a dokumentumban a XV/XVI. sz-ban élt elődeinkről szerezhetünk tudomást. Az „újra-adományozási” oklevélből az is kiderül, hogy ez esetben egy korábbi status quo elismeréséről, ill. megerősítéséről van szó. (Lásd lentebb)

• 1.2 Miért kellett Nova Donatio?

„…és nyugodt birtoklásra – ahogy őseik is már békésen és nyugodtan birtokolták – adjuk, és nekik erről birtoklevelet adunk, amelyet már birtokoltak, de azt mondják, az idők forgatagában és a zavargások következtében elveszett vagy elvették tőlük.” (Tudjuk ebben az időben rendezkednek be a puccsal hatalomra jutott habsburgok az általuk elorozott magyar területeken, amelyekbe Zala vármegye is beletartozott. Valószínű megkezdődött a rekvirálás, aki kellően nem tudta igazolni tulajdonjogát…)

• 2.1 Vissza a „múltba”:Bodoszegh vagy Domjánszegh?

Szentgyörgyvölgyén mind a mai napig ismerik és nyilvántartják a Domjánszeget. 1570-ben azonban még kettős megnevezést használnak az oklevélben:
„…a mondott Szent György Völgye birtokon, mégpedig a Bodoszegh-nek vagy Domjánszegh-nek nevezett részen, amely a fennevezett Zala megyében van,…”
Ebből tehát az következik, hogy korábban „Bodoszeg”-nek hívták.


• 2.2 Mit mond erről Baán Kálmán?

„Minthogy az 1570. évi donatió­ban Bodó-, másként Domjánszegről olvasunk, így világos, hogy e neveknek megfelelő személyeknek is kellett élniök ezen a területen. Vizsgálódásunk folytatva eljutunk Szentgyörgyvölgyi Radna fia Bodolo­-hoz, ki másutt Szentgyörgyvölgyi Bodó néven szerepel.”


• 2.3 Szentgyörgyvölgy korábbi nevei

„Kétségtelen, hogy ez a Bodó (Bodoló) adott nevet Bodószegnek, s az ő ivadéka kellett legyen Damján, mely után Bodószeg Damján­szegre változik. A Domján család távolabbi ősét tehát ebben a Bodó (Bodoló)-ban kell látnunk. Erről a Bodolóról még azt is tudjuk, hogy Radna fia volt. Szentgyörgyvölgyi Radna egyébként megalapítója volt a középkorban Szentgyörgyvölgye mellett fekvő Radna községnek, később Radnaüllésnek, honnan a család Radnainak is nevezte magát. Radna és fia Bodoló az 1200-as évek végén, s az 1300-as évek elején éltek,…”
Kutatásaink szerint a XIII. sz. k. minden valószínűség szerint Radna-ülése, Deed-teleke és hasonló elnevezésekkel illették itt a lakott területeket. (A fentiek írásmódja  az „aktor” személyétől függően nagyon sok változatban jön elő, – de ez a megállapítás általában is igaz!)
A minden bizonnyal már a korai időkben itt berendezkedő eleink az ősi, hagyományos magyar(székely) települési formának (család, nemzetség) megfelelő szeges-szeres (fordulat) elhelyezkedést alkalmazták, bizonyítva ezen keresztül is a terület legmesszebbekre visszamenő magyar múltját. Később a további családtagokról kapta elnevezését, mint pl. Farkasi (Farkas-é), Cséplak (Chobud-, Chebek-lak), Kógyár (Chazar…), stb.
            A Szentgyörgyvölgye elnevezés, ismereteink szerint, legkorábban I.Ulászló 1441. április 2-án kelt oklevelében jelenik meg:  „In descensu nostro campestri juxta vallem Zenthgywrgwelge vacatam.”


• 3.1 Az első hivatalos okirat, 1314.

Kelt: 1314-12-23/DF 268196: „…az általuk perelt földet átengedték a másik félnek, Ragna (Radna?) fiának: Budizlaus-nak (Bodolo?) s fiainak: Jakabnak, Buda-nak, Reche-nek és Pálnak, továbbá Péternek és atyjának: Marcellnek meg testvérének: Miklósnak, továbbá Pulchman fiának: Imrének meg Pál fiának: Istvánnak…”

• 3.2 Templom-alapítók és a helység – Sztgyv. - névadói

Egy 1357-ből származó dokumentumból arról értesülhetünk, hogy a kor szokásainak megfelelően, elődeink is rendelkeztek kegytemplommal:
„A Kopurnuk-i Üdvözítõ-monostor konventje bizonyítja, hogy Deed-i Wodas fia: Demeter és Regna-i (Radna-i?) Marcell fia: Péter megállapodtak, hogy a Demeter által indított pert gyertyaszentelõ Boldogasszony ünnepének nyolcadán (febr. 9.) Szent György tiszteletére épített plébániatemplomuknál a konvent kiküldöttének jelenlétében 4-4 "probus vir" döntése alá bocsátják, s ha Péter ezt nem tartaná meg, perbelépés elõtt 3 márkát kell letennie a bíró része nélkül.” (Kelt: 1357-11-29/DF 268246)
„Kétségtelen, hogy a XIV. század első harmadában, mikor a település nevével – Szentgurgy: 1326 – első ízben találkozunk, már állott annak Szent György tiszteletére rendelt temploma.” –írja a Szentgyörgyvölgyről készült könyv, amely adatot közli Csánki Dezső is. (L. III.k. ill. 1326. Zalai Okl.tár I. 195.)
Az egykori kegytemplom helyét elfoglaló mai katolikus templomban lévő tábla tanúsága szerint az első szentegyház 1202-ben épült. (L. Szentgyörgyvölgy, Száz magyar falu könyvesháza kiadásában, é.n. /1995k.?/)
Valószínű, hogy a mai Sztgyv. erről a szent György tiszteletére emelt családi kegytemplomról veszi nevezetét. Korábban a nagy család (nemzetség?) egyes tagjairól elnevezett ősi szeges/szeres település volt.


• 4.1 A nagy pör (Kelt: 1390-09-04/DF 268196), amely mindent tisztáz

„Radnaülése és Dédtelek birtokok iránt, - melyek mint fentebb többször említettük a Szentgyörgyvölgyi Domjánok őseié voltak - Lindvai István és János tótországi bánok 1380 körül azzal indítottak keresetet, hogy azok tulajdonosaik halála után a királyra szállottak vissza.” Mária királynőt, Nagy Lajos király utódát, még sikerült megtéveszteniük bán-uraiméknak, aki új adomány címén nekik is adta a nevezett birtokokat, noha annak tulajdonába sohasem léphettek. (Kelt: 1385-06-08/DF 268196)
1390-ben ui. eljött az igazság pillanata. Eleink megúnva az évtizedes pört: „A káptalani és királyi emberek előtt lefolytatott vizsgálat során a Radnaiak és Dédiek 20 határ, 32 szomszéd és 43 környékbeli birtokos egybehangzó vallomása mellett bizonyították, hogy a két birtok nem tartozott a kirlyi jog alá s a mostani birtokosok: György, Miklós fia János és Demeter fia János elődei azt nem, mint őrök, vagy íjjászok, hanem mint igazi és valódi nemesek (veri et sinceri nobiles) birtokolták.”: "quod predicti Deedteleke et Radnaylese vocate jure Regio nunquam pertinuissent, nec predecessores prefatorum Johannis, Petri et Georgii nomine condicionariorum sagitariorum et speculatoriorum easdem possedissent, sed iidem tanquam veri et sinceri nobiles dictas possessiones possedissent et ipsi in causam attracti sub eedem vere nobilitatis titulo possiderent." Magyar fordításban:
”...hogy a mondott Deedteleke és Radnaylese nevű birtokok a királyi joghoz soha nem tartoztak, és a mondott János, Péter és György ősei nem nyilas (azaz könnyűlovas) és nem határőri szolgálataikért birtokolják azokat, de mint igaz és valódi nemesek bírták azokat a birtokokat  és ezek a perbe idézettek is ugyanezen nemesi cím alatt birtokolják."
„Lindvai János még akkor sem nyugodott meg. Húzta-halasztotta a pört éveken át, hogy bizonyságokat gyűjthessen. Végre is kénytelen volt belátni követelésének igaztalan voltát és 1393-ban Kaplyai János országbíró előtt ünnepélyesen beismerte, hogy ezekre a királyné által neki adományozott birtokokra semmi joga nincsen, azokat az alperesek „mindig és régtől fogva” nemesi jogon bírják, s a pert letette, és a birtokokat örökre átengedte.”(Turul, XVII.3.)


• 5.1 A Domján-dinasztia alapítója: PÁL, 1490

Akitől oklevelek és később, anyakönyvi kivonatok révén egyértelműen, napjainkig levezethető származásunk, Pál.
„Kapornok városában, Zala megye törvényszéki helyén, miután összegyűltek Zenthlazlo birtok szomszédai és határbirtokosai, továbbá a megye nemesei közül azok, akiket az alperes ez ügyben meghívott, az új generale decretum értelmében valamennyit egyenként és külön-külön eskü alatt kérdezték ki arra nézve, vajjon a nevezett Banffy Miklós a néhai Bernátot, Lacza Mihály feleségének az édes testvérét Zenthlazlo birtokon familiárisai útján megölette-e vagy sem.” (Kelt: 1490-05-08/ DL 19647)
Ezen tanúskodó nemesek között szerepel Paulus Damyan de Zenthgyerghwelge.
Róla még azt is tudjuk – Ulászló király, 1498-ban kelt beiktató és elrendelő leveléből -, hogy „homo regius”, vagyis „királyi ember” volt. (MOL, B 1403 film, 56 / latin)


• 6.1 Az „alapító” okirat: NOVA DONATIO, 1570

„Mi, II. Miksa Isten kegyelméből választott, mindig fenséges római császár, Németország, Magyarország, Csehország stb. királya, Ausztria főhercege, Burgundia hercege, Morávia és Tirol grófja emlékezetül adjuk a jelen oklevél tartalmával mindazoknak, akiket illet, hogy mi mérlegelve és tekintetbe véve hűségét és hűséges szolgálatait híveinknek, nemes Miklósnak, Jánosnak és Péternek, akik a néhai Bálint fiai, aki a néhai idősebb Domján Pál (Pauli Damyan) fia, valamint Simonnak, néhai Péter fiának, aki a néhai Balázs fia, aki a néhai említett idősebb Domján Pál fia, valamint Mihálynak és Balázsnak, akik a néhai másik, ifjabb Pál fiai, aki a néhai András fia, aki az említett néhai idősebb Domján Pál fia, valamint másik idősebb Mihálynak, Andrásnak és Ferencnek, akik a néhai György fiai, aki a néhai János fia, aki az említett néhai idősebb Szent György völgyi Domján Pál fia, akik ezeket a hűséges szolgálatokat Magyar Királyságunk Szent Koronájának és a mi királyi felségünknek nyújtották, ezért birtokuk egész területét a rajta lévő házakkal, vagyis nemesi kúriákkal együtt Szent György völgyén, amelyet Bodoszegh-nek vagy Domjánszegh-nek hívnak a mondott Zala megyében békés és nyugodt birtoklásra – ahogy őseik is már békésen és nyugodtan birtokolták – adjuk, és nekik erről birtoklevelet adunk, amelyet már birtokoltak, de azt mondják, az idők forgatagában és a zavargások következtében elveszett vagy elvették tőlük. Az egész és az összes jogot tehát, ami a fennmondott birtokra, házakra vagyis nemesi kúriákra vonatkozik a mondott Szent György völgye birtokon, mégpedig a Bodoszegh-nek vagy Domjánszegh-nek nevezett részen, amely a fennevezett Zala megyében van, bármilyen módon is birtokoltuk és bármilyen ok vagy indok miatt tartozott hozzánk, az összes eszközökkel és tartozékokkal, a hozzátartozó földekkel, azaz a művelt és műveletlen szántóföldekkel, legelőkkel, kaszálókkal, cserjésekkel, erdőkkel, mezőkkel, ligetekkel, hegyekkel, völgyekkel, szőlőkkel, szőlőhegyekkel, vizekkel, folyókkal, halastavakkal, patakokkal, malmokkal és minden egyéb, bármilyen néven nevezett hozzátartozó részekkel teljes egészében azok ősi és valódi határai közt, ahogy ezt fentebb említettük, az említett nemeseknek és azok utódainak és leszármazottjainak adományozzuk és adjuk új adomány címen; sőt adjuk, adományozzuk és átadjuk örök és visszavonhatatlan joggal birtoklásra, tartásra és bírásra a mi bizonyságlevelünk tartalmával és érvényével. Amelyet mi privilégium formában is ki fogunk adni, mihelyt elénk hozzák ezt a levelet.
Kiadatott Prágai királyi várunkban, 1570. április 4-én, római, magyar és más királyságaink nyolcadik évében.
Miksa s.k.  Listhius János veszprémi püspök s.k.” 
(Sajnos eredetiben nem maradt fenn, csak számtalan latin nyelvű másolatban.)

• 6.2 Genealógia, ágak, elszármazások…

Domján Pál nyilvánvalóan már nem élt 1570-ben. Négy fiáról – Bálint, Balázs, András, János - szerezhetünk tudomást az 1570-es nova donatio-ból, akik szintén néhaiak ekkor. Az új adományt az ő gyermekeik, sőt többségében unokáik kapják. (L. Baán K., 1. tábla)
Baán Kálmán ezen négy fiú leszármazását követi nyomon hosszabb-rövidebb időtávon, hangsúlyozva, hogy rendelkezik sok adattal, amit ebbe a munkájába nem tudott beilleszteni. (Ezen összegyűjtött adatok sajnos általunk nem ismertek.)
A XVI. sz. második felétől – 1526! - megindul a család nagyobb arányú elvándorlása Sztgyv-ről.
Ezt követően nemcsak a környező vármegyékben – Vas, Somogy, Baranya, Veszprém -, találkozhatunk velük, hanem már távolabbi megyékbe - Sopron, Fejér, Pest – is költöznek. Sőt már a nagyon korai időkben Zólyomba is települ egy leszármazott. Majd az 1700-as évek legvégén Erdélyben is családot alapít egy szentgyörgyvölgyi Domján, aki többek között a Székely Nemzeti Múzeum első „őre”-i (mai szóval igazgatója) között szerepel. 
A mai is élő –általunk ismert- egykori szentgyörgyvölgyi Domjánok közül csak néhányan élnek Szentgyörgyvölgyön. Az ország szinte minden pontján élnek Domján-nevezetűek (kb. 700 név szerepel a telefonkönyvekben, 2004.), döntő többségüknek azonban semmi ismerete (érdeklődése) nincs a családi gyökerek vonatkozásában.
Viszonylag népes „kolónia” él mindmáig Kecskeméten, akiknek többsége ismeri is és büszke is a családi hagyományokra.
Tovább él bennünk/általunk az un. soproni ág is, akinek legidősebb tagja, édesapánk, 82 éves.
Ugyancsak lelkes kutatója ill. őrzője van a Győr-Komárom megyei ágnak is.
(Ezekről a későbbiekben külön is szólunk.)

• 7.1 A Domján család címerei

Több Domján címert ismerünk, az alábbiakban csak néhányat mutatunk be.

Az ősi címer minden valószínűség szerint a háromcsillagos címer, amelyet Baán Kálmán a következők szerint írt le: „Kék mezőben zöld hármas halom felett arányosan elhelyezett három lebegő ezüst csillag. Nyílt sisakon, arany koronán könyöklő félkar kivont görbe kardot tart. Takarók: kék-arany, vörös-ezüst.” (Baán K.)
(L. még: J. SIEBMACHER'S, 1893.)

 

 

 

1672-ben Domján György Zala vármegyei esküdt nevének teljes köriratával ellátva egy másik címert használ: ”Kék mezőben fehér pelikán, amint fészkében ülő fiókáit melléből kiömlő vérével táplálja. Nyílt sisakon elhelyezett arany koronán könyöklő páncélos félkar, egyenes kivont kardot tart. Takarók: kék-arany, vörös-ezüst.” (Baán K.)

 

 

 

 

1632-ben kapott díszes, címeres armálist Domián Balázs, Kecskeméten.
(L. http://www.bacs-kiskun-leveltar.hu)

 

 

 

 

 

„A Vas megyei eredetű és ma is élő családról csak annyit tudunk, hogy nevök régen Kolthai Domján volt; utóbb azonban a második név elmaradt.”
(Forrás: Fejérpataky László: Magyar címeres emlékek (1901))